Irodalom 0417

A paródia 

Olvasd el a következő anyagot:

Görög eredetű szó: paródeo. Eredeti jelentése egy-egy dal gúnyos, torzított előadása volt.

Paródiák már az ókorban is születtek, az időszámítás előtti 5-6. században.

A paródia mai értelmében egy többnyire közismert mű, műfaj, zenemű, előadó komikus hatású utánzása, nyílt gúnyolása vagy ironizálása szórakoztató céllal. Lehet parodizálni jelenségeket, eseményeket is, továbbá a szerző akár önmagát is parodizálhatja.

„Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni” – mondta egyszer Karinthy Frigyesről egyik legjobb barátja és írótársa, Kosztolányi Dezső.

Karinthy sok nevettető írás, színpadi jelenet szerzője volt. „Humorban nem ismerek tréfát!” – vallotta.

Nálunk a legismertebb irodalmi paródia Karinthy Frigyes Így írtok ti c. műve, amely először 1912-ben jelent meg, és a szerzőt egycsapásra ismertté tette. Könyvében számos író, költő stílusát utánozta humoros módon, jellemzőiket eltúlozva. 

A kötet a kortárs irodalom alkotóinak paródiáin kívül műfaji paródiákat is tartalmaz.

A mű előszava:

Célozni tanulnak a katonák egy káplár vezetése mellett. Nem valami fényesen megy a dolog. A káplár dühösen szidja regrutáit, aztán kikapja a puskát egyiknek a kezéből, mikor éppen megint elhibázta.

- Szamarak, - kiabál a káplár, - tudtok ti lőni! Adjátok ide azt a puskát! Ide nézzetek!

Céloz és hetykén lő. De nem talál. Egy percre zavarba jön. Aztán mérgesen rámordul az egyik katonára:

- Igy lőssz te!

Megint céloz. Nem talál. Egy másikhoz fordul:

- Igy lőssz te!

És igy tovább. Végre kilencedszer talál. Mellére üt:

- És igy lövök én!

*

A kilencedik lövés még késik. A káplár keze még reszket, de szemei egy árnyalattal talán már tisztábban látják a célt.

A karikatúra

A paródia rokon műfaja a képzőművészetben a karikatúra. A szó olasz eredetű, a caricore [kárikóre] szó­ból származik, amelynek jelentése túlozni. Ugyanis a karikatúra legfontosabb sajátossága, hogy az ábrázolt alak vagy esemény valamely jellegzetességét túlozva adja vissza, pl. az arc esetében a karakteres vonásokat (pl. nagy száj, erős szemöldök, kis szemek stb.) felnagyítja, ezáltal kelt humoros hatást.

A karikatúrák témája gyakran valamilyen közérdekű esemény vagy jelenség. A rajzoló a képi ábrá­zoláson keresztül fejezi ki véleményét. A karikatúra célja tehát nemcsak a nevettetés lehet, hanem figyelmeztetés, bírálat vagy egyszerűen a közvélemény figyelmének felkeltése.

A magyar karikatúra története 1848-ig nyúlik vissza. Ekkor jelent meg az első lap, amely ilyen rajzokat közölt. Főként karikatúrákat, vicceket tartalmazott a 19. századi Borsszem Jankó és Bolond Istók, majd a 20. századi Ludas Matyi című újság.