A lírai műfajok
Berzsenyi Dániel
(1776-1836) költő
A magyar romantika előfutára, a klasszicizmus és a
romantika átmenetét jelenti költészete. Első korszakában még a nemesi világkép
keretein belül gondolkodik, később azonban már a haza féltése jelenik meg A
magyarokhoz (Forr a világ...kezdetű, 1807) ódájában. Nosztalgikus hangulatának,
lemondással teli világképének megfelelő költői formáját találja meg az elégia
műfajában, közülük kiemelkedik A
közelítő tél, mely szintén 1804-08 között keletkezett. Megérinti a
felvilágosodás eszmeköre is.
A verset a tankönyv 246. oldalán olvashatod el
Elégiák Berzsenyi költészetéből: zanza tv
A vers műfaja: elégia
Elégia: szomorú, borongós hangulatú költemény, gyakran visszaemlékezés a múlt eseményeire
A vers ismeretlen szavainak magyarázatát a tk. 247. oldalának 2. bekezdésében olvashatod
A költemény első három versszaka tájleírás, a másik három egy lelkiállapot, a mulandósággal
való szembesülés bemutatása.
A költői leírás egy kertben, parkban indul („ligetünk”),
majd a patak völgyében folytatódik, míg végül a távolabbi szőlőhegyen
rugaszkodik el a közvetlen látványtól, hogy az őszi táj képének lelki
visszhangjára térjen át. Az egymást követő versszakokban Berzsenyi mind az öt érzékterületet sorra
veszi: a látástól kezdve a halláson, a szagláson és az ízlelésen át
egészen a bőrünket simogató szellőig („Zephyr”), mintha az elmúlás képei mögül sejlene fel a jelen, az egyre gyengülő élet
békés boldogsága.
A vers beszélője a második részben az őszi környezet
hatásához kapcsolódó belső tapasztalatokat írja meg, az 5–6. versszakban jóval
személyesebb hangon szólal meg a költő.
Az idő egy-egy „szárnycsapása” a létezők egészét
sodorja a semmibe. Ezt a hiányérzetet sugallja a következő sor is: „még alig
izleli nektárját ajakam” – s máris itt az ősz, itt az öregedés. Csodálatos
költői formateremtés ahogy a szerelem egész érzésvilágát egyetlen személyre („Lollim”),
s a szeretett személy egyetlen apró vonására („barna szemöldöke”)
szűkíti Berzsenyi. A vers – az utolsó szakasz más motívumaival („béhunyt
szem”) együtt – az elmúlás képeivel zárul.
Költői eszközök:
- megszemélyesítés
- hasonlat
- metafora
- alliteráció
- ismétlés
- párhuzam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése