Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-aljától - tk. 257. oldal
A vers műfaja
A Búcsúzás Kemenes-aljától című elégia központi
motívuma az idő múlásának felismerése. Az elégia a szomorúság kifejezésére
alkalmas lírai műfaj. Alapélménye az elmúlás, a boldogság elérhetetlenségének
vagy elvesztésének érzése.
Vershelyzet:
Berzsenyi 1804-ben Niklára költözött. A vers azt a
pillanatot ragadja meg, amikor Niklára kocsizva megáll, és visszatekint. A
költemény témája a búcsúzás. A kezdő sorok a szeretett vidék jellegzetes
tájegységeit, a Ság hegyet és a Bakonyt írják le.
Búcsúzás és számvetés
A lírai én beszédhelyzetét a búcsúzás határozza meg;
elköszön a tájtól s a hozzá kapcsolódó emlékektől, és számot vet az idő
kérlelhetetlen múlásával is. A szülőföld a költő gyermekkorára emlékeztet. A
vidék hegyeinek és dombjainak megszemélyesítésével idézi fel azokat az
emlékeket, amelyek szülőföldjéhez kötik. A múlt emlékei mellett a jövő
bizonytalansága is megjelenik a versben. A múlt, jelen és jövő közötti ellentét
feszültsége adja a költemény elégikus, lemondó alaphangulatát. Az idő múlásával
való számvetés témája többször megjelenik Berzsenyi elégiáiban. A számvetés
mellett a vers zárlata (5–6. vsz.) újra a jelen felé irányítja a figyelmünket.
Tanulságként fogalmazza meg, hogy vágyaink, terveink miatt gyakran nem
értékeljük kellőképpen jelenünket, mindennapjaink szépségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése